[LAP TETEJÉRE]

TUDÁSTÁR

 

[LAP TETEJÉRE]

MISKOLC TÖRTÉNETE

Miskolc az őskorban

Kevés olyan település van Európában, amelynek történelme olyan távoli időkre nyúlik vissza, mint Miskolcé. A belvárosban kerültek elő azok a leletek (ún. Bársony-házi szakócák), amelyek először bizonyították az őskori ember jelenlétét Magyarországon. 1891 nyarán egy lakóház alapozásánál három jellegzetes kovakő szerszámra bukkantak. A XIX. század második felének, a XX. század elejének nagy magyar polihisztora, Herman Ottó a jégkor emberének munkaeszközeit ismerte fel és azonosította a kövekben. A 60-70 ezer éves leleteknek köszönhetően indult el Miskolcon és a város környékén az őstörténet legnagyobb részét kitevő kőkorszak kutatása. A pompásan megmunkált (babérlevél alakú) kovakő lándzsahegyek, és a barlangi medve csontjai adták azt a leletanyagot, amelyet ma "szeleta kultúra" néven tartanak számon. Miskolc belterületén (Mindszent tér) egy eszközkészítő műhelyt, az Avason pedig kovakőbányák maradványait is feltártak. Ezek alapján feltételezhető, hogy a kultúra igazi településközpontja Miskolc területén lehetett, az Avas hegy pedig a környékén (Bükk hegység vidéke) élt őskori népcsoportok kovabeszerző helye volt. Az újkőkorban (Kr.e. 5500-2300) Miskolc és környéke folyamatosan lakott volt. Az ekkori telepesek életéről változatos díszű, szép formájú, vékony falú edények tanúskodnak. Ezeket a kerámiákat ma, mint szalag- vagy vonaldíszes "bükki kerámiát" ismeri a régészettudomány. A réz- és a bronzkor (Kr.e. 2300-1200) kevés változást hozott a bükki kultúra embereinek fegyver- és házieszköz-készítésében. Mivel a réznek bronzzá ötvözéséhez ón vagy antimon alig található erre, továbbra is a kovaeszközöket, illetve az obszidiánt használták. Miskolc vidékét a bronzkorban is sűrűn lakták.

Népvándorlás kora

A bronzkor végén és a vaskorban (Kr.e. 1200-Kr.u. 800) tartós és igen heves népvándorlások, harcok, hódítások hullámai söpörtek végig Európán, illetve a Kárpát-medencén. A Miskolc környékén lakókat ettől az időszaktól már név szerint ismerjük, tehát nemcsak "kultúrákról", hanem "népekről" beszélhetünk. A népvándorlás korában lovas kimerek, fegyverkovács kotinus kelták, nomád szkíták, jazig szarmaták, gepidák és avarok tanyáztak e tájon. Az előkerült tárgyi emlékek bizonyítják, hogy a Sajó folyó völgyében falutelepekben, és a közeli magaslatokon épített földvárakban élt a lakosság. A mai diósgyőri kővár helyén is - egyes kutatók szerint - ilyen vaskori, gyűrű alakú körsánc (győr) állt. Más források arra utalnak, hogy a német krónikások nevezték az avarok települését gyűrűnek. (A győr elnevezés így a honfoglalás előtti avargyűrűből származtatható.) A keletről érkező szkíták egyik törzse az V. században szállta meg a mai Borsod megye területét. A szkíta fémművességre a bronzból készült eszközök (díszes tükrök és a pajzsdíszként használt aranyszarvasok) jellemzőek. Miskolc szomszédságában, a Mezőkeresztes-Zöldhalompuszta nevű településen feltárt fejedelmi sírból előkerült egy aranyszarvas. A 409 g súlyú művészi alkotás egy vezér pajzsdísze lehetett. Jellegzetes (urnasíros) szkíta temető részletei Miskolc északkeleti részén is előkerültek. A szkítákkal együtt élő, azokat felváltó nép a kelták voltak. Franciaországból terjeszkedtek, és Kr.e. 350 körül érkeztek Észak-Magyarországra. Földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, törzsi szervezetben éltek. Kotinus nevű törzsük székhelye Diósgyőr felett (az ún. Nagysánc-tetőn) épült ki. A Bükk hegységben vasat bányásztak. A törzs egyik fontos központja lehetett a bükkszentlászlói ún. Nagysánc földvár (1846-ban került elő az első híres leletanyag, egy 367 darabból álló éremlelet. A kincs Bécsbe került, ahol egy magángyűjteményben található.) A népvándorlás első hullámával a római légiók elfoglalták Magyarország nyugati részét. Az általuk megszállt területekről vidékünkre germán, keletről szarmata népcsoportok érkeztek. A germán kvádok emlékeit Miskolc belvárosában (az Erzsébet téren és a Sötétkapu környékén) tárták fel. A népvándorlás második hullámából az avar leletek maradtak ránk. Az avarok a VII-VIII. században özönlötték el hazánk területét. Miskolc határában az avar temetőkből számos réz, bronz ékszer, vaseszköz, lószerszám maradt ránk.

Honfoglalás kora

Honfoglaló elődeink 895-ben, a népvándorlás második hullámával kerültek a Kárpát-, Közép-Duna-medencébe. Megyénk területéből a honfoglalók a síksági részeket szállták meg először. Az itt feltárt temetők egy fejedelmi szálláshely létezését igazolják. Miskolc környékén pedig köznépi jellegű temetőkre bukkantak, pontosan négy honfoglalás kori, illetve X-XI. századi lelőhelyet ismerünk. A leggazdagabb temetőt Miskolc és Szirmabesenyő határában, az 1950-es években tárták fel. A leletanyag ékszereket, ruhadíszeket, karpereceket, fegyverzetet, lószerszámot, nyílhegyeket, használati eszközöket tartalmazott. Az emlékek közül figyelmet érdemel az ereklyetartó mellkereszt, amely a kereszténység felvételének bizonyítéka.

Miskolc és Diósgyőr a középkorban

Történetírásunk atyja, III. Béla király (1172-1196) névtelen jegyzője, Anonymus a magyarok tetteiről szóló munkájában már név szerint említi Miskolcot és Diósgyőrt (a város magja tehát ezeresztendős település). A krónikából kitűnik, hogy Miskolc és környékének meghódítása a honfoglalás első szakaszában zajlott le. A honfoglaló egyik vezér (Bors) leszármazottainak központja volt Miskolc legkorábbi települése. (Nevét is a "Miskóc" családból eredezteti.) Írásos emlékek szerint a Miskócok már Szent István király (1001-1038) idején a szomszédos Tapolcát választották temetkezési helyükül. Oda telepítették a bencés rend tagjait, s kolostort is alapítottak nekik. Szent Benedek követői neves iskolát hoztak itt létre, és a tapolcai hévforrások gyógyulni vágyó látogatóit látták el. Ebben az időben épült Miskolc legrégibb egyházi műemléke, az első román stílusú kőkápolna. A XIII. századi Avasi Templom környékén katolikus temető maradványaira bukkantak.

1241-1242-ben az ázsiai sztyeppékről induló hódítók (tatár hadak) ezt a régiót sem kímélték. A tatárdúlás martaléka lett a megye központja, Borsod vára is. A hagyomány szerint egy főúr (Ernye bán) megmentette IV. Béla király (1235-1270) életét. Azért kapta a diósgyőri területet, hogy az elpusztult földvár helyébe kővárat építsen. Ez lett az első kőépület, a nemzetség kúriája, amely fényes várpalotává épült. A vár mellé telepedett az egyetlen magyar alapítású rend, a pálosok vagy paulinusok rendje.

A Miskóc nemzetség leszármazottai 1312-ig maradtak tulajdonban, majd új birtokosok követték őket. A település és környéke a XIV. században a magyar király kezébe került. Miskolc 1365-ben mezővárosi rangot kapott I. (Nagy) Lajos királytól (1342-1382). Ez az oppidum, azaz mezővárosi cím kiváltságokkal, adományokkal is kiegészült. A fényes udvartartás Miskolcra vonzotta a kereskedőket és az iparosokat, akiknek az uralkodó "szárazon és vízen" adómentességet biztosított. Miskolc ettől az időtől egyre több kiváltságot szerzett, bekerült Közép-Európa "vérkeringésébe".

Diósgyőri vár fénykora és hanyatlása

A vár története az 1100-as évek elejéig vezethető vissza, 1128-ban került királyi tulajdonba. Néhány évtized múlva Ernye bán birtoka, majd fia, István nádor érdeme, hogy továbbépíti és kialakítja a fényes külsővel és belsővel ellátott várpalotát. A vár 1340-től a királynék javadalma lett, vagyis a váruradalom bevétele a mindenkori királyné és udvartartása kiadásainak fedezetéül szolgált. Nagy Lajos király szívesen időzött a várban. A helyet vonzóvá tette a Lengyelország felé vezető országút. Innen több országrésszel is tarthatta a király a kapcsolatot. Diósgyőr az 1370-es években, amikor Nagy Lajos Lengyelország királya lett, sokszor volt a fényes udvartartás, vadászatok és mulatságok színhelye. Nemcsak a Bükk hegység kínálta a vadászat lehetőségét, hanem a király még külön halastavat és vadaskertet is kialakíttatott (1355). Oklevelek igazolják, hogy 1363-1382 között gyakran kereste fel a káprázatos pompával kiépített és berendezett palotát. Nagy Lajos halála után Zsigmond király (1387-1437) adta először Diósgyőrt jegyajándékul feleségének, Cillei Borbálának. Habsburg Albert király (1437-1439) Erzsébet királynénak, Mátyás király (1458-1490) pedig először Podjebrád Katalinnak, majd második feleségének, Aragóniai Beatrixnek adományozta. II. Ulászló király (1490-1515) szintén feleségének, Annának juttatta. II. Lajos király (1516-1526) felesége, Habsburg Mária volt az utolsó magyar királyné, aki a vár falai között élt. 1526-tól királyi tulajdonos a várat már nem látogatta, ott nem tartózkodott. A diósgyőri váruradalomhoz tartozó, középkori Miskolc a XV. századtól regionális szerepet töltött be a Felföld és az Alföld között. Két gótikus temploma, Piac nevű széles utcája, a Szinvára telepített malmai, kőházai, iparosműhelyei, iskolája virágzó középkori mezővárossá avatták. Bár szerzetesrend nem települt a városba, közelében több kolostor is állt a középkorban: így két pálos rendház a Bükk hegységben és a diósgyőri vár közelében, valamint az Árpád-korban alapított bencés monostor Tapolcán. Miskolc, a földművelő, bortermelő település a XV. században kezdett kézműiparos várossá átalakulni. 1508-ban elsőként a mészárosok kaptak céhszabadalmat, de rövidesen a vargák (1521), majd a szabók (1531) következtek. Jelentős iparágnak számítottak a Sajón, a Hejőn és a Szinván felállított vízimalmok. A malomipar mesterei azonban nem alkottak céhet, mivel a malom nem volt a tulajdonuk. A mezőgazdaságból fokozatosan kivált az ipar, és a gyorsan erősödő polgárság jelentőségét mutatja, hogy Miskolc magisztrátusának (tanácsának) a többsége a XVI. században már a kézműves-iparosokból került ki. A XV. század végén, XVI. század elején Miskolc harmincat meghaladó kiváltságlevéllel rendelkezett. A középkor végére virágzó mezőváros a XVI. század közepétől nehezebb évtizedeket élt meg. A török szultán, a Habsburg császár és az erdélyi fejedelmek csapatai éppúgy pusztították, mint a járványok vagy természeti csapások (tűzvészek, árvizek).

Kettős hatalom időszaka

A törököktől elszenvedett mohácsi csatavesztés (1526) után Miskolc kettős uralom alá került. Szerepe felértékelődött, hiszen országos jelentőségű események színhelye lett a város. A Ferdinánd király (1526-1564) pártján álló 13 vármegye küldöttei 1526-ban, majd 1541-ben (részleges) országgyűlést tartottak az Avas hegyen épült templomban. A viaskodás komoly áldozatokkal is járt. Elpusztult a tapolcai bencés apátság, amelyben a Miskolcot alapító nemzetség tagjainak hamvai nyugodtak, s velük együtt pusztultak műkincsek, várostörténetünk legkorábbi dokumentumai: oklevelek, adománylevelek, a Miskóc nemzetség addig gondozott iratai is. Miskolc ezért egyike azoknak a magyarországi városoknak, amelyek nem ünneplik, nem ünnepelhetik alapításuk évfordulóját. A XVI. században a török hódítás katonai megszállást még nem jelentett, de Mohamed pasa 1544-ben mérhetetlen károkat okozva feldúlta és felégette a várost. A tanács tagjait, sok tehetős polgárt elhurcoltak, a méneseket, a gulyákat elhajtották. Leégett az Avasi Templom, a kápolnák, a középületek és számos lakóház.

Miskolc kiheverte a csapást, s lakossága ezzel egy időben a reformáció híve lett. 1569-ben az avasi templomot már az új vallásnak megfelelően állították helyre. A XVI. század végétől Miskolc 90 éven át az Eger központú török fennhatóság alá tartozott. A város az Ónod-Diósgyőr-Szendrő települések vonalában húzódó magyar végvárak árnyékában, a török hódoltság peremvidékén feküdt. A portyázók sűrűn összecsaptak a végeken, és a városi tanács hol a császári, hol a török katonai csapatokat engesztelte ki pénzadományaival, etette, itatta őket, hogy mentesüljön a beszállásolástól. Két-három emberöltőn át meg kellett tanulni az együttélést a törökkel, főleg "kifinomult" adóztatási rendszerükkel. Ennek eredményességét példázza, hogy a szultántól oltalomlevelet is kapott a város.

A hódoltság alatt Miskolc lakossága 5000 főre emelkedett. Általánossá vált, hogy a környék lakói - a portyázók rablásai elől védelmet keresve - a városba költöztek. Borból nem kellett tizedet fizetni a töröknek, mert a mohamedán vallás tiltja a borivást. Ezért is virágozhatott a borkultúra. Miskolc határának 17 szőlődombján szüreteltek, és az Avas, Bábonyibérc, Kőporos dombok oldalában félezer pincében tárolták a környék borát. A várost hetipiacai, valamint az országos vásárok gazdasági és kereskedelmi központtá tették. A XVII. század végén már négy országos vásár megtartására kapott jogot.

A kuruc idők

A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) alatt központi szerep jutott Miskolcnak. II. Rákóczi Ferenc fejedelem kétszer, 1704-ben és 1706-ban itt rendezte be főhadiszállását, ezzel a város nemcsak hadműveleti központ, hanem fontos politikai döntések színhelye is lett. A kuruc szabadságharc kormánytanácsa folyamatosan ülésezett az év első hónapjaiban, majd innen indultak Eger elfoglalására. XIV. Lajos francia király futárját, Németalföld és Lengyelország követeit, francia hadmérnököket, tüzérségi szakembereket fogadtak ekkor a fejedelem főhadiszállásán, az Aszalay- és a Dőry-kúriákban. A szabadságharc idején Miskolcot a hadi tehertételeken túl még két katasztrófa is sújtotta. 1706-ban a császáriak kifosztották és felégették, 1710-1711-ben pedig a lakosság közel fele (hatezer ember) esett a pestisjárvány áldozatául.

Miskolc a 18. században

A 18. század első évtizedeinek katasztrófáit nemcsak kiheverte a város, hanem lakói újjá is építették. A század második fele így már a dinamikus fejlődés jegyeit mutatja. Legfontosabb volt a szabad királyi városság megszerzése érdekében kezdett harc. Új fejlődési irányt és mozgásteret keresve Miskolc a XIX. század végéig többször tett kísérletet a diósgyőri koronauradalomtól való elszakadásra. Először 1702-ben, majd 1731-ben váltotta meg magát 25-25 éves időtartamra. A város 1755-ben olyan szerződést kötött, amely "örök időkre" szólt, de ez sem tartott két évtizednél tovább. Közben a szétrobbantott Diósgyőri Vár rohamosan pusztult, a kincstári összeírás 1755-ben már csak romként veszi számba. Majdnem kétszáz év telt el, míg elkezdődtek a felújítási, restaurálási munkálatok. (Az egykori királyi, majd királynői vár felújítva 1973 óta múzeumként várja a régmúltra kíváncsi látogatókat.) A XVIII. században nemcsak a város jogállása változott, hanem a lakosság társadalmi és vallási összetétele is. A szőlőművelés és kereskedelem mellett az ipar, ezen belül a kézműipar fejlődött. A manufaktúraipar a Bükk hegység erdőségeiben kezdett kibontakozni. Az üveggyártás, a vasfeldolgozás és a papírgyártás hutái, hámorai és malmai verték fel a Miskolc környéki több évszázados erdők csendjét. Fazola Henrik, a német származású kovácsmester vasércet talált és 1770-ben felállította őskohóját Mária Terézia királynő (1740-1780) kincstári támogatásával. A nyersvasat kovácsoló hámorok hatalmas kalapácsait a bükki Garadna-patak vize hajtotta. A folyamatos vízmennyiség biztosítására völgyzáró gát építésével duzzasztották fel a Hámori-tavat. Munkáját fia, Frigyes folytatta, aki Újmassán létrehozta a második kohót, az 1868-ban alapított Diósgyőri Állami Vasgyár elődjét. A kézi vagy manufakturális papírgyártás közel egyidős a vas előállításával, a XVIII. század végén kezdődött. A napóleoni háborúk politikai és gazdasági következményei egy időre Miskolc fejlődését is visszavetették. Pangott az ipar, megszűnt a kereslet a vas után. A Balkánról macedóniai görög kereskedők, míg Lengyelországból zsidó kalmárok telepedtek meg nagyobb számban városunkban. Saját "kompániát" (társaságot) alakítva ki specializálódtak a kereskedelem különböző területeire, egy-egy áruféleség értékesítésére. (Ekkor emlegették Miskolcot a görög kereskedők városának, a XIX. századtól pedig a zsidó kereskedők városának. A II. világháború előtt Miskolcon élt a régió legnagyobb számú zsidó közössége.) A városi élet fejlődése, a görög kereskedők külföldi árui, a másfélszáz céhbeli iparos termékei egyre nagyobb tömeget vonzottak a vásárokra. Ezért 1750-ben, városi vállalkozásként felépült az első emeletes fogadó. A vidékről Miskolcra beköltöző gazdag nemesek a század derekától barokk lakóházak sorát építik fel a főutcán. A II. József császár (1780-1790) által 1786-ban elrendelt első népszámlálás a város 2414 házában 14 179 lakost talált. A korabeli adójegyzékekben nagy számban szerepelnek már orvosok, gyógyszerészek, prókátorok (ügyvédek) is.

Sokszínűvé vált Miskolc vallási összetettsége, hitélete és ennek megfelelően az egyházi intézmények rendszere is (templomok, iskolák, ispotályok, más közösségi létesítmények). A hitéletet a római és a görög katolikusok, a reformátusok, az evangélikusok, a görögkeleti ortodoxok, majd a zsidók tették színessé. A XVIII. század a vallási és nemzetiségi tolerancia kiteljesedésével, a mezővárosi lakosság polgárosodásával, a város építészeti képének átalakulásával zárul. Az Avas tetőről lenézve napjainkban is tájékozódási pontokat jelentő templomainkat, egyes műemlék épületeinket ekkor emelték.

A szőlőműveléshez és borkészítéshez kötődő mesterségek, a borkereskedelem sok száz ember megélhetését jelentette a XIX. század végéig, amikor is a filoxéra (szőlőn élősködő rovarfaj kártevése) szinte nyomtalanul eltüntette ezt a kultúrát.

Miskolc a XIX. században

A XIX. század nagy erejű fejlődést, átalakulást hozott az emberi és a városi, az egyéni és a közösségi élet minden területén. A felvilágosodás eszméinek terjesztésében a helyi tudóstársaság és a szabadkőműves páholy töltött be fontos szerepet. A reformtörekvések sikerre vitelében a radikális köznemesség járt élen. A politikai törekvések szorosan összekapcsolódtak a közösségi élet fórumainak megteremtésével. Nemzeti Casinót alapítottak 1832-ben, 1842-ben megjelent az első közérdekű híreket tartalmazó Miskolczi Értesítő című újság. A lapot Miskolcon nyomtatták, mivel egy 1792-ben indult kezdeményezés után 1812-től működött nyomda a városban. A nemzeti kultúra támogatását a pesti magyar nyelvű színtársulat befogadása is jelzi. Miskolc építette meg a mai Magyarország első, állandó - magyar nyelvű - kőszínházát 1823-ban. A város legrégibb üzeme, a Kőedénygyár 1833-ban kezdte meg működését. Az 1860-as években alapított Borsod-Miskolci Gőzmalom a főváros után a legnagyobb ilyen jellegű ipari vállalkozás volt Magyarországon. A századfordulón ugrásszerűen megnőtt a közép- és nagyipari vállalkozások száma. Működött keményítő-, légszesz-, cukor-, hal- konzerv-, gőztégla-, szikvíz-, sör-, gép-, vas- és acélgyár is.

Miskolc - jó földrajzi fekvése miatt - mindig jelentős közlekedési csomópontnak számított. A XIX. század elején már hetenként öt gyorskocsijárat indult a fővárosba. A Miskolc-Pest közötti út 24 órát vett igénybe. Óriási jelentősége volt a Debrecen-Miskolc vasútvonal megnyitásának 1859-ben. 1845-től "Miskolci Takarékpénztár" néven működött pénzintézet a városban. A történeti feljegyzések kiemelik e pezsgő időszak hatalmas károkat okozó természeti csapásait. A város addigi legnagyobb tűzkárát 1843-ban szenvedte el. A mai belváros díszes görög kereskedőházai porig égtek. Miskolc alig heverte ki a csapást, amikor 1878-ban minden idők legnagyobb árvize döntötte romba. Korábban 1691-ben, majd 1845-ben jegyeztek fel igen nagy károkat okozó "özönvizeket". Az 1848-1849. évi szabadságharc időszakában - mint a Rákóczi-szabadságharc idején is - egy időre országos jelentőségű szerepe volt városunknak. Miskolc a szabadságharc alatt "Felső-Magyarország" székvárosa, a ruhakészítés, fegyver- és lőporgyártás fontos "hátországa" volt. A polgári közigazgatás irányítói, kormánybiztosok, a katonákat vezénylő tisztek és tábornokok nagy számban fordultak meg településünkön. Az 1848-1849. évi polgári forradalom és szabadságharc kitörése után a hadműveletek egyre közeledtek Miskolc felé. A város 1848-1849 fordulóján került közvetlenül fronthelyzetbe. 1848. decemberében a Kassa melletti csatavesztés után Galícia irányából megnyílt az út az osztrákok számára Miskolc és Debrecen felé. Ekkor tette át ide székhelyét a régió szülötte, Szemere Bertalan, Magyarország kormánybiztosa, és Diósgyőrben szuronygyárat létesített. 1849. január 25. és február 5. között került először a város császári megszállás alá. A második császári megszállást Görgey Artúr honvédtábornok bevonulása számolta fel. Április végén a vármegye bizottmányi ülésén kihirdették a Függetlenségi Nyilatkozatot. Ez a Habsburg-háztól történő elszakadást jelentette. Az ún. trónfosztás után Debrecenben megalakult kormány miniszterelnöke Szemere Bertalan (1812-1869) lett. A szabadságharc alatt Miskolc lakossága az orosz cári csapatok megszállását is kétszer szenvedte el. Az első megszállás 1849. június 29-től július 20-ig tartott, a második pedig július 24-től szeptember 2-ig. Az elbukott szabadságharc után, szeptember közepén pedig már megkezdték a volt honvédek büntetősorozását a császári seregbe. A behódolás lassan megtörtént, de a szabadságharc eseményei mély nyomokat hagytak az itt élőkben. Az 1860-1880-as évektől számíthatjuk a ma ismert városkép kialakulásának kezdetét, a modern városfejlődés megindulását. 1859-ben Miskolc bekapcsolódott a vasúti forgalomba, 1868-ban felépült a diósgyőri vasgyár, 1897-től indult el a villamosforgalom - az országban másodikként. Felépült a városháza, a megyeháza, elkészült a Tiszai és a Gömöri Pályaudvar, létrejött a Népkert, ahol Erzsébet királyné szobrot kapott. Megszületett a városi fürdő, és megtörtént az előtte lévő rész térrendezése, ahol Kossuth Lajos, Magyarország kormányzóelnöke (1849. ápr. 14-aug. 11.) első egész alakos köztéri szobrát emelték fel. Megnyitotta kapuit a Borsod-Miskolci Múzeum. Miskolc szállodákkal és számos lakóházzal gazdagodott. Kihasználva a Bükk hegység természet adta lehetőségeit, Miskolc környékét, Hámort, Lillafüredet, Tapolcát népszerű üdülőközponttá fejlesztették.

Miskolc a XX. század első felében

Miskolc 1907-1909 között elszakadt Borsod megyétől, és önálló törvényhatóságként valósította meg az ipari-kereskedelmi-pénzügyi-szellemi központtá válást, a térség nagyvárosának a létrehozását. Az I. világháborús készülődés - a nehézipari termelés fokozásával - mind több ágyút, géppuskát és acéllövedéket követelt. A diósgyőri nagyüzem mellett felépült az új gyár, ahol kizárólag fegyvereket gyártottak. Az I. világháborúban a Miskolcon állomásozó hadosztályok katonái galíciai, orosz, román, olasz hadszíntereken küzdöttek, és még mindig nem tudjuk pontosan, mennyien haltak meg ezeken a csatatereken. Az első világégés súlyos sebesültjei közül a kolerabarakkokban több mint ötezer miskolci halt meg. (Ekkor nyitották, s azóta is ápolják a Hősök temetőjét, amelyben Európa több mint tíz nemzetiségű, sok ezer katonája nyugszik.) A "tanácsköztársaság", az ún. proletárdiktatúra hadieseményei során 1919. májusában a cseh, majd novemberben a román megszállást kellett elviselnie a városnak. A román hadsereg kivonulását 1919. december 2-án a magyar "nemzeti hadsereg", az ún. Horthy-gyalogság bevonulása követte. Horthy Miklós mint fővezér 1919. december 19-én Miskolcon tartott szemlét csapatai felett. Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés nyomán (melynek következtében Magyarország területének 2/3-át elveszítette) megkezdődtek az áttelepülések. A XX. század legnagyobb migrációja intézmények sokaságát és a lakosság ezreit kényszerítette szülőhelye elhagyására. Főleg a határokon túl maradt értelmiség igyekezett visszatérni az anyaország területére. Ez a réteg új energiát hozott, lényeges változást idézett elő Miskolc szellemi életében és társadalmi arculatában. Mindez akkor történt, amikor a "trianoni trauma" megbénította az országot. 1919-1920 között a város lakossága 51 000-ről 57 000-re, majd 1930-ra 62 000 főre nőtt. A világháborús vereség, a háborút követő forradalmak, a súlyos területveszteség, a gazdasági összeomlás szétzilálta a város teljes szerkezetét, megváltoztatta a század elejétől épített politikai és gazdasági kereteket. 1939 szeptemberétől, a II. világháború első időszakában, a város iparán keresztül - a hadi konjunktúra hatására - átmenetileg javultak az életkörülmények. Ebbe a társadalmi képbe "robbant" bele a lengyel menekültek hada. 1939. őszétől a német-lengyel háború idején kb. 30-35 ezer lengyel katona és polgári személy vonult át a megyén, illetve Miskolcon, az I. világháború után először idézve fel a háború szörnyűségeit. 1941. július 30-án jelentették be hivatalosan Magyarország hadba lépését a Szovjetunió ellen. Ezt az időszakot (1938-1941) még súlyosan terhelték az embertelen, diszkriminatív zsidótörvények, amelyek Miskolc lakosságának közel 1/5-ét érintették. 1944. március 19-én Magyarországot és Miskolcot is megszállták a németek. A háború 1944. nyarán érte el a keleti országrészt, majd június 2-án Miskolcot rendkívül súlyos bombatámadás pusztította. (206 halálos áldozatot és 420 sebesültet követelt a több hullámban történő bombázás, amelyben olasz támaszpontról indítva, közel 100 repülőgép vett részt.) A bombázásokkal csaknem egy időben történt a megyebeli és a miskolci zsidóság gettósítása, majd a Diósgyőri Téglagyárból az auschwitzi haláltáborba indítása. 1944. június 12-15. között három vasúti szerelvénnyel 15 464 embert hurcoltak el Miskolcról. Miskolc és környéke 1944. november elejétől vált hadműveleti területté. A várost védő német egységek a szovjet csapatok elől kivonultak Miskolcról, így a szovjetek ellenállás nélkül vonultak be a városba. Miskolc ismét megszállt város lett. 1945. január 1-jén, még a szovjet megszállás idején rendelettel összevonták az addig különálló környékbeli településeket (Massák, Lillafüred, Hámor, Diósgyőr, Pereces, Újdiósgyőr, Mindszent, Martin-kertváros (Martintelep), Szirma, Görömböly, Hejőcsaba, Tapolca) Miskolccal. Így jött létre a város jelenleg is meglévő határa.

Miskolc a XX. század második felében

Magyarország II. világháború utáni történetét egészen 1989-ig a szovjet blokkon belüli társadalmi berendezkedés, a kommunista-szocialista korszak jellemezte. Az 1950-es évek első felében Miskolcnak a "szocialista nehézipar" egyik fellegvára szerepét szánták. Az erőltetett iparosítás négy évtized múlva vezetett a város gazdasági szerkezetének összeomlásához, a nagyipar válságához. Miskolc a XIX. század végétől ügyelt arra, hogy a magyar városok sorában milyen súllyal és helyen szerepel. A Trianonban meghozott döntéssel hat nagyváros (Szabadka, Pozsony, Temesvár, Nagyvárad, Arad és Kolozsvár) esett ki Miskolc elől, s így Miskolc lélekszámát tekintve a hatodik lett a magyar városok sorában. 1949-ben már második helyre került, 1950-1960 között pedig lakossága több mint 40 000 fővel nőtt. 1960-ban 144 217 ember élt Miskolcon. 1964-1965-ben a városnak 163 600 lakosa volt. Az 1950-1965 közötti természetes szaporodás 17 000 fő, a bevándorlók száma pedig ennek pontosan kétszerese volt. A város felé áramlás nemcsak politikai, hanem társadalmi, foglalkozásbeli átrétegződést is eredményezett. Miskolc a hagyományos mezőgazdasági, kereskedővárosból ipari nagyváros lett. 1956-ban Magyarország megvívta szabadságharcát és forradalmát a diktatúra, az elnyomás és a szovjet megszállás ellen. Miskolcon az ipari üzemek munkássága és az egyetemi ifjúság volt a forradalmi napok irányítója. Az országos változásoknak megfelelően október 31-én Miskolcon is újjáalakultak a betiltott pártok, s azok bevonásával létrehozták a Miskolc Városi Nemzeti Bizottságot. A Nemzeti Bizottság érdemi munkát nem végezhetett, mert november 4-én bevonultak a városba a szovjet csapatok. December 10-én dördült el az utolsó sortűz, amely öt áldozatot követelt. Ahogy az országban először Miskolcon alakult meg a munkástanács, úgy a "rendcsinálás" is Miskolcon kezdődött. A megtorlás négy évig tartott. A politikai perek mellett a párt- és társadalmi szervezetek széles körű kiépítése révén a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) konszolidálta vezető szerepét. Ezzel egy újabb szakasz kezdődött a magyar társadalom történetében. Az 1960-as évektől elkezdett, és az 1980-as évekig folyamatosan tartó életszínvonal-emelés gazdasági csődbe vezette az országot. A társadalmi feszültségek levezetése 1989-ben Magyarországon békés körülmények között történt. 1989. október 23-án az 1956-os forradalomra emlékezve kikiáltották a (harmadik) Magyar Köztársaságot. 1990. március-áprilisban megtörténtek a szabad, demokratikus, többpártrendszerű országgyűlési választások. Azóta a négyéves ciklusonként megtartott országgyűlési választások 4-5 pártot juttatnak az Országházba. Az eltelt másfél évtizedben ciklusonként változó pártkoalíció irányítja Magyarországot, de Miskolc gazdasági- társadalmi életét is.

 

[LAP TETEJÉRE]

Látnivalók

 

[LAP TETEJÉRE]

DIÓSGYŐRI VÁR

Magyarország műemlékei közül rangos hely illeti meg a Diósgyőri Várat. A középkori Miskolc az Alföld és a hegy-vidék találkozásánál, országutak csomópontjában létesült, gazdasági, kereskedelmi település volt; ellenőrzése alatt állt a Hegyaljáról a Felvidékre, Lengyelországba vezető borkereskedelmi út. A Bükk-hegység kapujába, Miskolc mellé épült a várból, kolostorból és jobbágyfaluból álló együttes. A vár magasba törő romjai a Szinva-patak völgyében található szikladombon emelkednek. E terület már a őskorban is lakott volt. Diósgyőrt a XII-XIII. sz. fordulóján élt Anonymus, III. Béla király jegyzője említi először. Eredetileg a Bors család tulajdonában állt a vár, míg a tatárjárás idején el nem pusztult. Később kőből új várat emeltek a helyére, mely Ernye bán lakhelyéül szolgált. Ez a vár 1319-ben királyi adományozás útján került Debreczeni Dózsa erdélyi vajdához. Nagy Lajos király is megszerette ezt a helyet, 1364-ben jelentős birtokrészt csatolt a várhoz; az épületet, gótikus királyi várkastéllyá építette ki. Budával, Visegráddal és Zólyommal együtt, tehát, Diósgyőr is királyi székhellyé vált, s mint ilyen, I. Lajos lengyel király uralkodása alatt játszott jelentős szerepet: ugyanis a király udvartartásával évente több hónapot töltött itt, ebben a várban, ahol oly' fontos történelmi események is zajlottak, mint például 1381-ben a velencei háborút lezáró turini béke ratifikálása. Lajos király halála után Diósgyőr a továbbiakban a királynék javadalma lett, 1424 és 1526 között hat királyné jegy-ajándékaként, vidéki rezidenciájaként szolgált. Az utolsó királyné, aki itt is élt, Habsburg Mária volt, II. Lajos felesége. 1526 - a mohácsi csatavesztés - Diósgyőr életében is jelentős fordulópont volt, a vár ettől kezdve zálogos bérlőké lett, majd Eger eleste után végvárrá alakult. Hadi szempontból nem bírt nagy jelentőséggel. 1702-ben a kincstár tulajdonába került, de újjáépítése elmaradt. A török veszély után minden hadászati értékét elvesztette. A gazdátlan vár az idők során annyira lepusztult, hogy a XIX. századi metszeteken már csak romjai láthatók. Az immár helyreállított felső várba impozáns lépcsősoron keresztül vezet utunk. A tágas belső udvar színvonalas kulturális rendezvényeknek, koncerteknek, színi előadásoknak, fesztiváloknak ad otthont, mind nagyobb sikerrel. A Rondellában vártörténeti- és a Pálos rend történetét bemutató kiállítás, az észak-keleti toronyban a torinói békét szemléltető hét alakos panoptikum, a dél-keletiben pedig XIV-XVI.sz.-i kézifegyverek kiállítása látható. Megtekinthető még egy XVI. sz.-i ágyú másolata és egy működő éremverő golyósprés is. A vár kazamatájában található Közép-Európa legnagyobb lélekszámú panoptikuma, melyben hat életkép mutatja be a XIV. századi középkori életet. És mindezekkel még nincs vége a látnivalók sorának: az észak-nyugati toronyból lélegzetelállító panoráma fogadja a turistákat.

Diósgyőri Várjátékok

A miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház 1986 óta évente megrendezi Diósgyőri Várjátékát május végén a gyermeknaphoz kötődve. A 3-4 napos rendezvény alkalmával közel 10000 gyermek és felnőtt látogat el Miskolcra. A vár adottságait kihasználva báb- és színházi előadásokat, lovagi tornát, íjász- és lovasbemutatót, zászlódobálókat, gólyalábasokat láthatnak az érdeklődők. A látogatók részt vehetnek a versenyeken, játszóházakon, megtekinthetik a középkori vásárt és a különböző kiállításokat.

 

[LAP TETEJÉRE]

DESZKATEMPLOM

A temetőkert bejárata szépen faragott székely kapu. 1698-ban e helyen már egy fatemplom állt, amit többször át- illetve újraépítettek, majd 1938-ban lebontottak és Szeghalmi Bálint városi főmérnök tervei szerint, székely stílusú fatemplomot építettek fel. A templom 1997. december 4-én gyújtogatás áldozatává vált. Az eredeti tervek szerint, közadakozásból újra felépített templomot 1999. május 2-án szentelték fel. Bejelentkezéssel látogatható.

 

[LAP TETEJÉRE]

AVASI ARBORÉTUM

A más földrészekről származó növények, az egzóták érdekessé, változatossá teszik az arborétum növényanyagát, és egyben tapasztalatokat adnak azok hazai fejlődéséről, megtelepíthetőségéről, megjelenéséről. Az arborétum jelenlegi területe 6 hektár, ebből 4,5 hektár főként lombos fákat tartalmaz és benne egy kisebb, mintegy 0,5 hektárnyi, főleg fenyőkből álló területrésszel. A lombos fákból álló gyűjtemény telepítésének kezdete 1995, előreláthatóan 2005-ben fejeződik majd be, ezért ez ma még nem látogatható. A fenyőgyűjtemény különálló rész, területe 1,5 ha, mely 630 különféle fenyőfajt és -fajtát tartalmaz, összesen több mint 1000 példányt.

 

[LAP TETEJÉRE]

LILLAFÜRED

Az ország egyik legszebb természeti adottságokkal rendelkező üdülőhelye, Lillafüred – közigazgatásilag Miskolc város része – a Bükk hegység keleti szélén, 350 méter tszf. magasságban, a Szinva völgyében, a meredek hegyoldalakkal határolt Hámori-tó mellett fekszik. A Hámori-tó az 1810-es években jött létre, amikor Fazola Henrik megépíttette a Garadna és Szinva patakok összetorkolásánál a zsilipekkel ellátott völgyzáró gátat, hogy a felső-hámori vasverők meghajtásához a vízierőt biztosítsa. A tó hossza körülbelül másfél kilométer, legnagyobb mélysége 9 méter. A tavon nyaranta a Lillafüred Alapítvány által működtetett csónak-kikötő üzemel.  A közhiedelem szerint Lillafüred névadója gróf Bethlen András földművelésügyi miniszter volt, aki 1892-ben felesége, Vay Lilla tiszteletére keresztelte el az egyik vadászat során felfedezett, lenyűgöző szépségű helyet.  Az eklektikus stílusban épített kastélyt függőkert és hatalmas park veszi körül. A Szinva patak völgyére és a Hámori tóra nyíló kilátást még varázslatosabbá teszi az épület közvetlen közelében levő Szinva patak vízesésének moraja. A Palota átadására 1930. június 7-én került sor. A szálloda hamar a luxusvendégek kedvelt tartózkodási helye lett. A '30-as években a szálloda több rangos rendezvénynek is otthont adott. Az üzemeltetés a megnyitást követően hosszú időre az állam kezében maradt. A második világháborúban a Palotaszállóban hadikórházat rendeztek be a sebesült orosz katonák számára. Bár a háború alatt az épület maga nem rongálódott meg jelentősen, a kórházi üzemelés helyrehozhatatlan károkat okozott az eredeti fényűző berendezésben. A háború után az üzemeltetési jog a Bükki Gyógyfürdőkre, majd a Szakszervezetek Országos Tanácsára szállt. A szálloda ezt követően 40 évig SZOT üdülőként üzemelt, ahol beutalt dolgozók kaptak elhelyezést. A szálló üzemeltetését a Hunguest Rt. 1993-ban vette át, majd 1998-ban nagyszabású felújítást végeztetett a szállodában, melynek során a szobákat új burkolattal és bútorzattal látták el, valamint az európai színvonalú sport-fitness centrum is ekkor került létrehozásra. A szálló a korábbi egycsillagos helyett háromcsillagos lett.

 

[LAP TETEJÉRE]

LILLAFÜREDI KISVASÚT

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a LÁEV Magyarország legszebb kisvasútja. Évente több mint 200 ezer utas vált jegyet, hogy a hegyoldalban haladó vonatból tekintse meg a Szinva-patak völgyébe szorult Hámor községet, áthaladjon a mélyvölgyi viadukton, egy rövid alagút után megérkezzen Lillafüredre, majd egy újabb alagút után tovább kanyarogjon magasan a Hámori-tó fölött, az Őskohó előtt, majd a Garadna völgyében továbbhaladva elérje Garadna végállomást. Akik pedig valami másra vágynak, nyári szombatokon vállalkozhatnak egy mahócai kirándulásra. A menetrend szerinti vonatok egész évben közelekednek, a januári-februári hétköznapok kivételével. Időnként rendezvényekkel várják az érdeklődőket, ilyen februári a Lilla-napi vonatozás, májusban a kisvasút napja, és novemberben-decemberben a Mikulásvonat. Ilyen alkalmakból különvonat is közlekedik, gyakran gőzvontatással.

http://laev.uw.hu/

 

[LAP TETEJÉRE]

LILLAFÜREDI VÍZESÉS

A Palotaszálló függőkertjéből látható a Szinva patak 20 méter magasból leomló vízesése. A három szakaszból álló zuhatag nemcsak nyáron nagyszerű látvány, a befagyott vízesés  is sokakat vonzó látványosság.

 

[LAP TETEJÉRE]

MISKOLCI ÁLLATKERT ÉS KULTÚRPARK

Írásos feljegyzések bizonyítják, hogy már 1355-ben királyi vadaskert működött a Csanyik-völgyben. Tehát ez hazánk legrégebbi múltra visszatekintő állattartó helye. A Miskolc Városi Vadaspark lakossági összefogással jött létre, 1983. augusztus 20-án nyílt meg, s egy 21 ha-os gyertyános-tölgyes elegyes erdőben található. Területünk közvetlenül kapcsolódik a Bükki Nemzeti Parkhoz, így ízelítőt ad a Bükk hegység gazdag növényvilágából is. Állatkerti látogatása egyúttal egy csodálatos természeti környezetben tett erdei kirándulás is.

 

[LAP TETEJÉRE]

SZENT ISTVÁN-CSEPPKŐBARLANG

Az István-barlang a különleges formájú cseppkövek birodalma. Legnagyobb mélysége 55, hosszúsága mintegy 350 méter, a látogatók túrája körülbelül fél órát vesz igénybe. Levegője miatt gyógybarlang is. Az 55 m hosszú mesterséges bejárati táró több természetes sziklaüreget keresztez, mielőtt beérnénk az első nagyobb terembe. A barlangot feltáró Kadic Ottokár a megnyitáskor többnyire történelmi nevekkel - amit azután gyakran változtattak - látta el a barlang jelentősebb termeit. Így a táró utáni első termet Endre király csarnokának hívta, ma Nagy-teremnek nevezik. Fölül belátni abba a kürtőbe, a Kutya-lyukba, amelyen át a kutatók kezdetben leereszkedhettek. Az ide beesett, és így a barlangot "felfedező" kutya kaparászásainak nyoma sokak szerint ma is látható a sziklafalon. A Nagy-teremben látható a barlang folyóvizes kialakulására utaló üstszerű mélyedés, az Eróziós-fülke, valamint a Mamut-fogsort. A meredek Lépcsős-folyosón 72 lépcsőfok megmászásával érünk fel a Kilátóba. Innen beláthatunk a 15 méter mély és 20 méter magas Béla király-hasadékba. A lépcsőmászás fáradalmaiért az Orgona nevű cseppkőcsoport látványa bőven kárpótolja a látogatókat. Nemsokára a barlang legnagyobb üregébe, a 20 méter hosszú és 5 méter széles Kupola-csarnokba (Gizella királyné-csarnoka) jutunk, amely sok szép cseppkövet tartalmaz. Bal oldalon a törmeléken a Meseország Jancsi és Juliskája, a Fülesbagoly, a Mesekastély, Mátyás király lovas szobra látható - vagy az, amit éppen a fantázia teremt belőlük. A terem közepére érve feltűnik a Kövesült vagy Megfagyott vízesés. További formák között haladva érhető el a barlang cseppkövekben leggazdagabb része, az Oszlopok csarnoka. Balra egy kis, mozdulatlan vizű, kristálytiszta tó található, amelybe a látogatók pénzt szoktak dobálni. Az oszlopok után a Színház-terem, majd a Bányatáró, a Keskeny-terem, végül a Hátsó-csarnok következik, ahol a túra visszafordul. A barlang az egri út mentén a Palotaszállótól 500 méterre nyílik. A legmelegebb időben sem emelkedik 10 fok fölé a barlang hőmérséklete - vigyünk pulóvert! A túrák minden egész órában indulnak, minimum 10 fős csoportokkal.

 

[LAP TETEJÉRE]

NÉPKERT

A Népkert Miskolc Belvárosának legnagyobb parkja, 56 921 m²-es területével a város harmadik legnagyobb parkja (Tapolca-Hejőliget és a Csanyik után). A Népkertben sportlétesítmények is találhatóak. 1970-ben ide építették fel a város Sportcsarnokát, 2006-ban pedig a Jégcsarnokot, de e mellett Műjégpálya is található a parkban, de ez csak télen üzemel. A Népkertet az 1870-es években alakították ki. Ekkor még a város szélének számított a terület. Az elkövetkezendő pár évtizedben villanegyeddé alakult, és ma is szép villák állnak itt. Miután Miskolc a II. világháború után gyors növekedésnek indult, a Népkert gyakorlatilag a belváros része lett. Itt állítottak először szobrot Erzsébet királynénak; a mellszobrot Stróbl Alajos készítette bronzból, és 1899. június 17-én avatták fel. Ebben az időben a Népkert neve Erzsébet-liget volt. Majd az Erzsébet szobor mellé sok más szobor került, és ezek ma Szoborparkot alkotnak. A Jégcsarnok mellett található a Miskolci Vigadó. Az épület ma étteremként működik.

 

[LAP TETEJÉRE]

ANNA MÉSZTUFABARLANG

A barlang európai viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű. A Bükki Nemzeti Park területén található barlangban különleges mésztufa-alakzatokat formált a Szinva-patak által több tízezer éve szállított mész, melynek növényekre kövült csipkéi láthatók itt. A 30 perces túra 200 méteren vezet végig. Az Anna-barlang, minthogy fiatal édesvízi mészkőben alakult ki, lényegesen különbözik az idősebb tengeri mészkőben képződött cseppkőbarlangoktól. Nagy termek, hatalmas cseppkőoszlopok helyett itt a hévizes barlangok könnyed és aprólékos díszítettségét idéző forrásmészkő-képződményekben gyönyörködhet a látogató. A barlang üregeit nem utólag oldotta, vájta a víz a befoglaló kőzetbe, hanem azzal egy időben keletkezett. A zegzugos termek mennyezetéről mészbevonatú moszat- és mohafonalak finom rojtozatú, megkövesedett függönye csüng alá. Helyenként apró forrásmészgöböcskék százezrei sorakoznak egymás mellé, másutt megkövesedett falevelek, fűszálak, faágak vagy ezek lenyomatai őrzik a közelmúlt évezredei növényvilágának emlékét. A kisebb üregek többsége az egykor kőzetbe temetett, hatalmas fatörzsek helyén képződött, miután azok elkorhadtak. A barlag a Palotaszálló függőkertjének alsó teraszáról, a vízesés mellett nyílik. A túrák minden egész órában indulnak, a minimális létszám 10 fő. Gyermek kedvezmény: 150 HUF 6 év alatt Diákkedvezmény: 500 HUF Nyugdíjas kedvezmény: 500 HUF Nyitvatartás szezonban: IV.15.-X:15.: 10-16h Belépő: 750 HUF

 

[LAP TETEJÉRE]

MISKOLCTAPOLCAI BARLANGFÜRDŐ

A Barlangfürdő Északkelet-Magyarország gyönyörű, turisztikai látnivalókban is gazdag környezetében, Miskolc város üdülőterületén, Miskolc-Tapolcán található.  A 16. században törökök, és a közelben állomásozó császári csapatok, a környező települések görög kereskedői, és asszonyai által fürdésre, gyógyulásra és mosásra használt melegvizű forráshely egyre támogatottabb, ezáltal látogatottabb, és ismertebb lett. Ez a termálvíz nem olyan tömény, mint egyes gyógyvizek (a fürdőegyüttesben felhasznált termálvíz összes sótartalma nem éri el az 1000 mg/l-t sem) és sokan éppen ezért kedvelik. Ebben a vízben ugyanis - szemben az egyes sokkal töményebb gyógyvizekkel - korlátlan ideig lehet fürödni, úszkálni.

A miskolctapolcai Barlang- és Gyógyfürdő az alábbi betegségcsoportok gyógykezelésére alkalmas:

-mozgásszervi betegségek,

-légzőszervi betegségek,

-gyomor-bélrendszeri betegségek,

-szív- és érrendszeri betegségek.

 

[LAP TETEJÉRE]

Miskolci Galéria, Rákóczi-ház

Miskolc első felháza, az úgynevezett Rákóczi-ház, a hajdanvolt barokk kúria, ahová 1996-ban "költözött át" a Miskolci Galéria. A több mint 300m2 kiállítóhelyen a periodikusan jelentkező kiállítások (Országos Grafikai Biennále, Téli Tárlat), a tematikus kiállítás sorozatok (A magyar sokszorosított grafika száz éve című, - a Magyar Nemzeti Galériával közös gondozású - történeti kiállítás sorozat) mellett kortárs hazai és külföldi alkotók, alkotócsoportok állítanak ki.

 

[LAP TETEJÉRE]

Miskolci Nemzetközi Operafesztivál

A  Miskolci Nemzetközi Operafesztivál a bécsi klasszikusok és a Bartók kortárs osztrák zeneszerzők előtt tiszteleg remekműveik bemutatóival. Különleges válogatást hallhatunk többek között Beethoven, Mozart, Schubert és Richard  Strauss zenekari műveiből oratóriumaiból és operáiból. A Miskolci Nemzetközi Operafesztivál az elmúlt nyolc évben nemzetközileg is elismert, magas színvonalú kulturális seregszemlévé nőtte ki magát, bekapcsolta Miskolcot és a térséget az európai kulturális vérkeringésbe. A világhírű operamustra nemcsak bővítheti a hazai kulturális-turisztikai kínálatot, hanem a fesztivál révén a más-más kultúrkörből érkezők is megérthetik egymást a zene nyelvén.

 

[LAP TETEJÉRE]

FELEDY-HÁZ

1988-ban a Deák tér 3. szám alatti műemlék jellegű épületben nyitották meg (az 1953-tól Miskolcon élő), Feledy Gyula életművét reprezentáló állandó kiállítást.

 

[LAP TETEJÉRE]

SZÍNHÁZTÖRTÉNETI ÉS SZÍNÉSZMÚZEUM

A miskolci színészmúzeum gondolata Gyarmathy Ferenc színművészben fogalmazódott meg, aki az 1980-as évek közepétől gyűjtötte pályatársai relikviáit. A színművész és a köréje szerveződő Színész Emlékház Egyesület kezdeményezésére született meg a Miskolci Galéria által működtetett intézmény, amely 1996. október 22-én nyitotta meg kapuit.

 

[LAP TETEJÉRE]

MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ

A miskolciak mindig is kedvelték a színházat, és szívükön viselték a magyar színjátszás sorsának alakulását. Az egykori Korona-fogadó kocsiszínjében majd a Sötétkapu melletti csizmadiaszín alkalmi színpadán fellépő Déryné és társai oly mértékben meghódították a várost, hogy a miskolciak megrémültek, amikor 1816-ban a társulat Kassára indult vendégszereplésre: vajon visszatérnek-e a színészek? Ez a félelem adta meg a végső lökést ahhoz, hogy kőszínház építésébe fogjanak. A Miskolci Nemzeti Színház hatalmas épületegyüttesének rekonstrukciója 1991 és 1996 zajlott, vezetője Bodonyi Csaba Ybl- és Széchenyi-díjas építőművész volt. A mai színház-komplexumban öt játszóhely található: Nagyszínház, Csarnok, Játékszín, Kamaraszínház, Nyári Színház.

 

[LAP TETEJÉRE]

BÁNKÚTI SÍCENTRUM

Az ország legjobb sícentruma Észak-Magyarország egyik legszebb részén, a Bükki Nemzeti Parkban épült ki. Tengerszint feletti magassága 800-930 m. Pályáin gyakran decembertől egészen március végéig megmarad a hó. A pályarendszer 6 különböző nehézségű lesikló pályából és 2 könnyű tanulópályából áll. A Bánkút Sí Klub 4 tányéros és 4 tolókaros felvonót üzemeltet,  melyek kapacitása 2000 fő/óra. A szezonban megfelelő hóviszonyok esetén hétvégén minden felvonó üzemel  9 -17 óráig. Hétköznap is működik az igényekhez igazodva 1-2 felvonó 9 -16 óra között. Szerdán és szombaton a kivílágított pályákon lehet síelni 21 óráig. Bánkúton sífutásra is van lehetőség: a csalánosi parkolóból indulnak és ide érnek vissza a 3,5 és 8 km-es sífutópályák.

Bánkút megközelítése: Gépkocsival Miskolc - Lillafüred - Szentlélek - Bánkút útvonalon (Miskolctól kb. 30 km). Autóbusszal a Miskolc Városi Közlekedési Rt. 15-ös jelzésű városi autóbuszjáratának (Diósgyőr - Ómassa) ómassai végállomásáig (menetidő kb. 25 perc), majd a Száraz-völgyön keresztül gyalogosan (4,6 km; 400 m szintkülönbség) a S+ (sárga kereszt) túristajelzésen.

A síszezonban Miskolcról síbuszok járnak Bánkútra.

Szolgáltatások: sífelvonók üzemeltetése; turistaszállás; étterem, büfé; camping; lezárt parkoló a szállóvendégeknek; gyermektáboroztatás; símentő szolgálat, sí, snowboard kölcsönző és szervíz; kerékpárkölcsönző; csomagmegőrző; síoktatás.

 

[LAP TETEJÉRE]

GASZTRONÓMIA

[LAP TETEJÉRE]

MISKOLCI KOCSONYA

A miskolci közmondások közül országosan ismertté vált a "Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka". A két világháború közötti időben több száz, vagy talán ezer ilyen emlék vitte hírül a kocsonya történetét. Hogy pislogott-e a béka a miskolci kocsonyában vagy sem, mindmáig nem derült ki. Az viszont igen, hogy a miskolciaknak régtől fogva kedvelt eledele volt, s mint ilyet, a sokadalmakon kívül a korcsmákban, vendéglőkben is feltálaltak, nem beszélve az avasi vagy tetemvári pincékről, pincézésekről.

[LAP TETEJÉRE]